Sziasztok!
Nem vagyok igazi sörforradalmár, csak egy oldalkocsi :) de elég régen szolgálom és szenvedem a forradalmárok viharos életét. :) Ha gondoljátok tegyétek közzé, elküldöm jó néhány év tapasztalatának termését :)
Egy konyha felizzik karácsony előtt, de a normális konyha egész évben dolgozik, a tűzhelyben a láng sohasem hunyhat ki. Nem tudom máshol, máskor hogy van, de a fiúk télen is söröznek és a rendszeres összejöveteleknek - ami hol baráti, hol üzleti jellegű is lehet - a mi házunk is ki van téve.
Tudjátok, hogy nálunk az iroda és az üzlet is egy házban van a lakásunkkal és még másik négy lakással és még egy üzlettel. A családi vállalkozás nem termel repi-költséget, és bizony van ügyfél - a mai napig megvan - aki az én főztöm, illetve süttöm :) miatt választott minket.
Láttam a hírt tegnap, hogy a tepertős pogácsa felkerült a különleges uniós termékek listájára:
"Az Európai Bizottság mint hagyományos, különleges terméket nyilvántartásba vette a „Tepertős pogácsát”. Ez az első magyar „hagyományos különleges termék”, amelyet bejegyeztek."
Érdekes megemlíteni, hogy az index és az agrárszektor, a napi.hu, hvg.hu, nszo.bulvár, a telsesség igénye nélkül, szó szerint lehozta ugyanazt a négy sort. Gyors sajtófigyelés eredményeképpen kiderült, hogy önálló hírt az MTI sem bírt feltenni, szemben az OrientPressel és az nsz külföld rovatával. Megtaláltam a jegyzett négy sort egy szlovák bejegyzésű magyar oldalon is. :)
Találtam korrekt cikket is az európaponton, de a Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye volt a legjobb. Általában a közlemények szoktak félresikerülni és a sajtó ennek megfelelően reagál... de jelen esetben a sajtó nem nagyon produkált semmit. Lehet a pogácsa nem fontos téma, mindenesetre szerintem a mainstreem sajtó a legnagyobb troll.
A hideg beköszöntével megnő az általam sörgerilláknak titulált, olykor sörgorillává válók igénye a pogácsa iránt. Általános tézis, hogy míg nyáron inkább szárazabb, kisebb térfogatú, "ropikra" van szükség, addig télen van a nagy pogácsa-szezon. Őszzel és tavasszal többször kérnek "menüt" a sörkóstoláshoz. Télen a nehezebb ételek fogynak kisebb mennyiségben, tavasszal nagyobb adagokban mérhető un. könnyebb ételek.
Viszont télen nyáron megy a grill - azt minden sörhöz isszák, isszuk - falátkában vagy tálban, tányéron vagy kézben, egyre megy.
Nálunk van vegetáriánus sörvacsora is... ami nem nagyon megy persze, de aki egyszer megkóstolta, az általában küldött maga után egy másik embert . :) Ám évek óta, valahogy november tájékán megindul az örök pogácsa éves diadalútja, és nagyjából Márton-naptól tart március idusáig, 15.-e után, mindig jelentősen megcsappan a pogácsaigény.
Márton nap után, akármit is gondol Brüsszel és az osztrák sógorok, feltör a libatepertős pogácsa utáni vágy.
Nálunk kétféle van műsoron. A libatepertős pogácsa, amely úgy készül, mint malacos társa - deszkán nyújtófával nyomjuk szét a tepertőt, és a deszkán "maradt" zsírt is bedolgozzuk a tésztába, ezért a tisztaság extraszempont. Csak gyakorlott sütőknek ajánlom, más mint a rámakockát bedobni a liszt közepébe... Persze nagyobb mennyiség esetén én is darálom, régi kezes darálóval - a gépek szétcsapatják a tepertőt, nem jó. A libatepertős pogácsa nem olyan borsos mifelénk, mint a malacos és általában színes borssal készül. A másik a pogácsa mellfilédarabokkal.
Tehát csinálok egy lágy tepertős tésztát - még mindig libáról beszélünk - és a kész tésztába belekeverem azokat az egészen apró húspörcöket, amelyek a töpörtyűzés során készülnek. Kezdőknek általában kő kemény lesz - sütés közben ki kell venni, és új falatkákat bedobni. Vigyázz, a húsból víz sül ki! Ezeket a fiúk általában settenkedés közben kieszegetik a tepertő közül és nagyon örülnek, ha egy-egy nagyobb darab akad. Imádják! Jobban fogy ez a pogácsa a világos, búzasörös, pilsenis alkalmakkor.
Ahogy közeledünk a karácsonyhoz, jön a káposztás pogácsa szezon, nálunk mindenképpen dinsztelt káposztával készül. Általában édesképosztával (fehér) mert a lila összefogja, csúnya lesz. Mégis egy különlegesség, a lilakáposztás "pogácsa". Azt nem szaggatom, csak késsel vágom rombuszosra, először forró vízbe mártom, utána sütőben sütöm. Köretként adom sült szárnyas mellfiléhez, s mint a fehér húsok esetén - ez is a búzás, világos sörös estéken népszerűbb. Előszőr ronda kék színű izék lettek, de egy titkos összetevő segített, ma szép bordó pogácsa-falatok készülnek zöldfűszeres szósszal, hófehér mellszeletek társaságában. Volt egy pár tepsinyi, amit a kutyák ettek fel, mire a tálalható verzió előállt.
A "rumlis-pogácsa" nevéhez méltó, a krumplit vagy előfözni és törni, vagy reszelni kell, mindenképpen macerás. Nálunk nincs annyi és olyan változat, ami ne tünne el egy szemvillantás alatt. Lehet sima krumplis-tésztás, tejfölös, kelt, darabos, hajtogatott... a fiúk eszik főétkezés helyett, vacsorára, viszik iskolába, munkahelyre, kicsiben, nagy méretben, magosan, sajtosan, előveszik kocsiban, irodában, traktoron...
Több krumplis pogi megy, a barna sörös, ale-s eseményeken. Erre még nincs kialakult koncepcióm, csak kísérleti fázis. De tény, hogy a sült húsos, steakes, vadas eseményekre a hús mellé legtöbbször a krumplis-pogácsatál verziót kérik. A nehezebb, barna sörök illenek a nehezebb, vörös húsokhoz és ezekkel a testesebb, nehezebb pogácsák jobban harmonizálnak.
Azért már van egy-két bevált párosítás: a különféle grill húsokhoz, nagyon jól fogy a kenyérszerű krumplis pogácsa, ezt még egy csepp fokhagymaolajjal is megbolondítom. Ez átmenet a cipó és a pogácsa között, szabadtéri körülmények között rendkívül jól szállítható, adagolható, nem omlós pogácsa, mégsem kenyérszelet morzsálódva. A fokhagyma illóolaja a pogácsában kellőképpen tovább árnyalja a grill-ízeket. Ha túl sok az olaj, a fene megette az egészet, a fokhagyma mindent elnyom. Legjobban a krumplidarabos fokhagymás pogácsa megy ilyenkor. Ha véletlenül elfogy a sült, a barna sörökkel nagyon jól tartják füstös húsok zamatát a szájban - valószínűleg ezért is a fokhagyma a felelős. "Nem leöblít, hanem emlékeztet" - mondta egy vendégünk. Ha véletlenül kifogy, már jön a reklamáció.
Fut még a túrós pogácsa - amit minden esetben (!) házi túróval, túróból készítek itthon, tejből. Van túró-pogácsa és van juhtúrós-pogácsa verzió is. Január-február nálunk sem főidény, inkább utazgatnak, dolgoznak az emberek, készülnek az idényre, a vizsgákra, a költözésre... mindig van valami. A túros pogácsa-féléknek inkább tavasz felé van szezonja, a túró, valahogy friss íz. Jól passzol a friss zöldségekhez, ezért ez is a világos-sörös alkalmakkor kérik inkább.
Bár én úgy hiszem, hogy a mi pogácsánk titka a jó liszt!
Örüljünk együtt a magyar tepertős pogácsa nemzetközi sikerének!
A jó pogácsát nem lehet gyorsan elkészíteni, csak gyorsan megenni. Én a fenti sör-pogácsa összeállítással tisztelgek a hazai pogácsa nagysága előtt! :)
Üdvözlettel a szerző:
aki szeret valakit, aki szereti a sört :)
Ui: most szóltak fel a konyháról, hogy van sok tejsavónk, kenyeret, vagy pogácsát sütünk-e? A pogácsa savóval, aludttejjel, kifejezetten tápláló. A tejsavó extra-értékes tápanyag, nagyon magas az ásványi anyag tartalma, tulajdonképpen ebben van minden, ami a tejből a felnőtt szervezet számára hasznos. Nem kapcsolódik a sörhöz, csak a konyhához - de ha hozzájuttok, akár egy pohárnyi is jót tesz. Mint a jó sör... :)
